MAGYAR ORSZÁGOS MOTOKROSSZ BAJNOKSÁG PONTÁLLÁS 2015

Open Pro MX1-II. oszt. MX1
1. Irt Peter
#73 117
2. Déczi Balázs
#9 108
3. Zsigovits Norbert
#133 100
4. Pál Markó
#49 90
Open Pro MX2-U MX2
1. Hugyecz Erik
#4 144
2. Kutnar Luka
#804 129
3. Nagy Alex #102 116
4. Firtosvári Gábor
#1 113

Frissítve: 2015-06-21

 

Részletes Pontállás megtekintése

PONTÁLLÁS
 

Nátó János, aki tagja volt az első BBK csapatnak, 13 évig szerepelt válogatottként, 3-szoros magyar bajnok, és egyben a magyar motokrossz egyik meghatározó alakja, vendégünk volt egy lebilincselő interjúra! A cikk végén csatolva van Nátó János fotó albuma.

 

 

Hogyan került kapcsolatba a motokrosszal?

Tanulónak mentem Fótra, a volt gyorsasági versenyző, Szűcs Lászlóhoz és általa kerültem be az újpesti Dózsába, mint kezdő versenyző. A Dózsába sem volt könnyű bejutni, voltak tehetségkutató versenyek előtte. A tehetségkutató versenyen szerepelni kellett, mentél 5-10 percet és hogyha mondjuk jól mentél, akkor bekerültél, ha nem, akkor nem vettek föl. Én is csak úgy kerültem be, hogy erős paraszt gyerek voltam, kondícióval bírtam, de mindig óvatos duvaj voltam, nem mentem bele nagyon nagy csínyekbe, de azért 2 vállam nekem is eltört ugyan úgy. Úgyhogy ez nem egy büntetlen sport azért. 1968 szeptemberében kerültem oda, 1969-ben már Juniorba Magyar Bajnokságot is nyertem. Megszűnt a Dózsa, 70'-ben átkerültem a budapesti Honvédhoz, utána sajnos eltelt 3-4 év, ami rosszabb éveim voltak, és 74'-ben lettem harmadik a Magyar Bajnokságban. 76'-ban már egy KTM-el, megnyertem megint a felnőtt bajnokságot is, utána többször voltam harmadik a Bajnokságban. 1979-ben megkaptuk az új KTM-et, mi kezdtünk először BBK-ázni. Ez egy versenysorozat volt, Béke Barátság Kupa néven, melynek helyszínei Magyarországon, Lengyelországban, Bulgáriában, Oroszországban, Csehszlovákiában és Kelet Németországban (NDK) voltak. Ezen a sorozaton mi harmadikok lettünk, Németh Kornél, Somogyi Józsi és Czuni Laci társaságában. Utána kezdtek a többiek, már a feltörekvő nemzetiség jött, Gyurászik Laci, Halász Laci. Mi már akkor nem BBK-áztunk. Így ment egy jó pár évig, azt hiszem 86'-ig zajlottak ezek a BBK futamok.

Szülei mit szóltak hozzá?

A szüleim egyszerű paraszt emberek voltak, azt sem tudták hogy mi ez. Mikor megnyertem itt a Magyar Bajnokságot, akkor 1 vagy 2 évre rá, eljöttek egy versenyre. Nem szóltak semmit, csak látták hogy ott megyek elől, de nem szóltak mert nem értettek hozzá. Nem tiltottak engem soha, már gyerekkoromban is vaddisznó voltam biciklivel is. Két öcsémet is vittem a csomagtartón, a fák között cikáztam velük, lerántotta mind a két gyereket, elkezdtek sírni, seggükre ütöttem, feldobáltam hátra, mentünk tovább.

 

Mivel kezdte a pályafutását?

A pályafutásomat legelőször egy 250-es Jawa-val kezdtem, még az újpesti Dózsában. Később, lehet hogy elrettentésképp, kaptam egy 500-as 4 ütemű BSA-t. De ezek csak ilyen tanuló motorok voltak. 1969 elején megkaptam a Husqvarnát, és azzal kezdtem el a Junior Bajnokságot. 1 évet mentem körülbelül vele, amikor is sajnos megszűnt az újpesti Dózsa egyesület. Utána átkerültünk a budapesti Honvédba, ahol Czetkáztam és utána jött a KTM 76'-ban. 82'-ben már Yamahát kaptam és pályafutásom végéig Yamahával mentem, egészen 1988-ig.

 

Melyik évre vagy versenyre emlékszik vissza a legszívesebben?

Én legszívesebben azokra a versenyekre emlékszek vissza, amikor nyilván Magyar Bajnokságot nyertem, és amikor jobb helyezéseket értem el. Mondjuk 6-szor voltam harmadik, 3-szor voltam Magyar Bajnok és 2-szer Csapat Bajnok. Tehát magyarul majdnem mindegyik versenyre, ahol jól ment az ember, arra jobban emlékszik vissza. De én szerettem motorozni, mondjuk nekem ez volt a lényegem, tehát nekem minden verseny egyforma volt majdnem. Nem foglalkoztam azzal hogy most jó vagy nem jó, mert az embereknek mindig van rossz napja, jó napja, de hát ahogy tudtam én mindig úgy mentem a motorral.

Mennyire fogták akkor magukat a sportolókat keményen?

Annyira fogtak végül is, hogyha nem jól mentél, akkor nem is kerültél külföldre például. Ha a magyar bajnokin várakozáson alul teljesítettél, akkor nem kaptál motort, vagy nem foglalkoztak veled úgy, az egyesület. Nem raktak ki, csak nem invesztáltak beléd annyi pénzt, hogy új gumit vegyenek vagy dugattyút a motorba. Aki jobban szerepelt, az kapta mindig, világos. Olyan viszony volt, hogy mikor mondjuk jöttünk haza versenyről Kaposvárról, és nem úgy sikerült ahogy kellett volna, akkor a mester edzőnk, a Dodi bácsi, rágta a füledet. Nem szúrtak nagyon le, de nem dicsértek meg. Mi ezt úgy is láttuk, hogy ez normális dolog, mert ők adják a technikát, mindent ők adnak, nekünk csak tudást kellett volna adni, és ha mondjuk nem sikerült, mert nekem is volt olyan hogy lehettem volna első is, és csak harmadik lettem, akkor a Dodi bácsi azt mondta:

-  Hát kiskomám, ez nem volt nagyon valami jó.

-  Hát Dodi bácsi, ez most akkor így sikerült, nem tudok mit csinálni.

Kik voltak a vetélytársak?

A vetélytársam mondjuk a Németh Kornél, akkor a Czuni Laci, Gyurászik Laci, Somogyi Józsi. Az előttem lévő generáció, Kiss Laci a Dózsában, Mohácsi Jenő, ezek már mondjuk a régebbi versenyzők voltak, de utána 1988-ban már jöttek a többiek, mint például a Balogi Zoliék, Solymosi Gézáék, Kamrás Karcsiék. Ugye ezek a feltörekvő fiatalok, már akkor ők szerepeltek jobban.

Melyik verseny volt a legnehezebb?

Amikor nagyon nagy sár volt, például BBK versenyeken, Ajkai verseny. Ami ilyen természetes pálya volt, ott azért nagyon sokszor kellett egymást tolni fölfele.

Külföldi utak?

Nagyon sokat voltam külföldön, 20 évet versenyeztem 68'-88'-ig. Mégsem láttam sokat a Világból, mert mikor külföldre utaztunk, akkor nem úgy mentünk mint turista, hanem mint versenyzők. Olyankor csak a versenyre tudtunk koncentrálni. De úgy szép volt, jó volt, elmúlt, csak az a baj hogy már nagyon régen volt.

1973-1986-ig voltam válogatott. Világbajnoki futamokon mentem 16-28 helyezésig, 16 volt a legjobb helyezésem. Lehettem volna 13. is egyszer a lengyelországi Szczecinben, de akkor sajnos elestem és így nem sikerült.

Külföldi csapatok közül kik voltak a kemény mag?

A csehek és az oroszok. Mert azok a Világbajnokságon elől mentek mindig, sőt világbajnoki futamokat nyertek. Falta például, Baborowsky, Velky Zdenek, oroszoknál a Mojszejev 3-szoros Világbajnok, Kavinov, Rulev, Hudjakov, úgyhogy sajnos ezekkel kellett mennünk. Hát egy világbajnoki mezőny volt akkor, abban az időszakban. Úgyhogy nem volt könnyű, hát mentünk ahogy tudtunk.

Melyik motor márka volt a legszimpatikusabb?

Nekem a Yamaha. Előtte volt a KTM, de azzal nagyon sok volt a baj, nem tetszett az egész motor,  rugózásilag se, és a váltója is problémás volt. Honda se tetszett, nekem csak a Yamaha tetszett mindig. Nem tudom hogy miért, de én azzal úgy össze voltam forrva, és nekem az tetszett a legjobban.

Mit gondol a mostani generációról?

A mostani generációnak az a nagyon nagy baj, hogy keveset tudnak motorozni, keveset tudnak külföldre menni, mivel most már nagyon pénzigényes lett az egész motorsport. Hogyha valakinek nincsen pénze, akkor sajnos nem nagyon tud motorozni se, ebben a mai gazdaságban.

Kedvenc pálya?

A piliscsévi pályát nagyon szerettem, ott elég sokat nyertem is, nemzetközi mezőnyben is, magyar bajnokin is. Gyálon is szerettem menni, nagy homokban. Az ilyen természetes pályák jobban vonzottak. Tápióbicskét is szerettem aránylag meg Ajkát. Ezek mind jó pályák voltak. Én erre mindig csak azt tartottam hogy a pálya mindenkinek egyforma, csak alkalmazkodni kell hozzá. Nagyon sokan azt mondták, hogy szépen motorozok, pedig én semmit nem csináltam, egy dolgot csak: Motornak se fájjon, én nekem se fájjon. Nem tudom mit csináltam, de mentem ahogy tudtam. Különben nagyon sok embernek tetszett, azt mondták én motoroztam a legszebben Magyarországon, de még a mai napig sem tudom hogy miért.

Miért ájanlja a mai pályakezdő motorosoknak, hogy igenis saját kezűleg mossák le a motort?

Mert hogyha egy motorszeretet nincs meg, akkor teljesen fölösleges ráerőltetni valakit a motorozásra. Úgyhogy én mindig azt mondtam, hogyha a gyerek szereti a motort, csak akkor, ha nem szereti, akkor azt felejtse el. Mert ebből mindig csak a bajok vannak, összetűzések , mondjuk a szülőkkel általában. Én edzettem a Tóth Ádámot, a Balogi Zolit, a Grillmayert. Ők velem tanultak motorozni mind, még pici gyerekek voltak. De akkor még ennyi baj nem volt mondjuk a szülőkkel mint most. Mert most a szülőkkel van a legtöbb baj. Megvesz mindent a gyereknek, mert jót akar neki, de ha nem alkalmas rá az a gyerek, akkor sajnos nem tud mit kezdeni.  Nem véletlenül vannak ezek a sportiskolák, ott több szakág van és megnézik a gyerekeket hogy ki mire alkalmas. Van aki kajakra, tornára, lehet hogy csak sakkra alkalmas a gyerek, de arra se mindenki, így mondjuk a motorsportra se alkalmas mindenki. Nem így születik senki hogy majd mindjárt Világbajnok lesz, ezt egy kicsit tanulni kell, kell hozzá egy kis rátermettség is, tehetség is egy kicsit, és még a tehetséget lehet fokozni akarattal, tehát szorgalommal. Mert nagyon sok versenyzőt ismertem aki nem volt nagyon tehetséges, de viszont nagy szorgalommal nagyon sok mindent elért. Csak hát az egy kicsikét több időbe kerül. Aki meg szorgalmas és tehetséges, azok hamarabb fejlődnek, beérnek magyarul, mint akinek tovább kell küzdeni az életben. Tehát többet kell gyakorolni. És ez a nem mindegy.

 

A képeket köszönjük Nátó Jánosnak!